A Kutyaszorító felhasználó összes verse >>>
Levlapra való
Nem is tudom miért.
Csak úgy! Megszokásból.
Meg Márton fiam is föl-föl sír,
Ahogy sétálunk az útakon,
A Szélyföld kacskaringóin.
Lábunk nyomán a zavaros víz
Bugyogva tör elő,
Hogy rögzítse a jég emlékezet dirib-darabjait.
Amikor az utolsó csokor virág
Végig csorog a karodon.
