A Lazarev Oleg Alekszandrovics felhasználó összes verse >>>
Álmodtam
Álmodtam... Egy hatalmas, undok csótány,
Merész, szőrös lábak, undorító segg, és szárny
Fekete, akár a sereg vonul az ízeltlábú görény
Szótlanul, hisz néma mocsok, és kitin-kemény
Megszálló szerű, nem szívesen látott vendég,
Pofátlanságot, s megvetést sugárzott szerte-szét
Amerre csak fordította fejét, s kormos szemét,
Saras energiacsomónak véltem, s e mellett még...
Úgy tűnt, hogy küldönc karmájú szellemkép,
Mely, ha a fehér hűtő alá veti árnybéli testét,
Nem okoz örömöt, s kiteszi a Miss Harmony-t,
Teremtőjeként már nem kellett ennél több kép.
Palástomat magamra vettem, s feszülve szét
Tombolt a hármas egységem a szent célomért,
Hogy kiűzze ezen síkról a testet öltött futó átkot,
S minden téren áldott-örök legyen az alapállapot.
Eme végtelen éterben, annak mégis utolsó percében
Ütött az óra, csapott a kéz, s villanások szerte-széjjel
Áramlott az ösztön, vert a hullám kegyetlen hegyként,
Végül végzett a láb, s az álomtalan az ablakon kitekint.
