A Vastag Gergely felhasználó összes verse >>>
Ítélet-idő
--
Lépkedek a Dunaparton
Sárgák a földön a levelek
Csend honol még a tájon
Nem fujnak még a szelek
--
Arrébb megyek... A levelek eltüntek
A felhők a messzeségben már feltűnnek
Elkezd fujni a szellő, a Duna fodrozódik
Az egyetlen levél amit látok a vízfelszínen forgolódik
Tovább bandukolok... A szél egyre erősödik
A felhők szürkülnek, a napot bebörtönzik
Az árva levél eltűnt! felkapta a szél talán?
Nem... Szegény amott merül épp a víz alá...
Felém jönnek a zivataros felhők!
A duna vizéből most alkotnak fertőt
Itt a vihar! Zuhog az eső, süvít a szél
Ezt harsogják a fülembe: Jön még kutyára tél!
Dörrennek a villámok, megvakít a fényük
A napsütéses időknek mostan lett végük
A duna, a fertő hullámokat vet
A zord, szeles idő életeket szed
Arra gondolok, hogy most mindennek vége
Az élet? A sors? most kényszerít térdre
Ha fejest ugranék a mocskos, fagyos Dunába
A kín megszűnne, és öröm jönne utána
Éppen ugranék, mikor valaki megfogja a kezem
Nem láttam hogy jön, egyszer csak itt terem
Egy gyönyörű lány az, feje felett glória
Ez nem lehet más csak istennek egy angyala
Hozzám szól: "Te mit csinálsz? Gyere menjünk innen"
Én szót fogadok, de óvatosan, hisz nincs már kiben hinnem
Vajon a lánnyal az élet mit akar üzenni?
Ránézek a Dunára..És rájövök mit készültem tenni
Gyorsan el,el, el! El innen! el erről a helyről!
Még zuhog az eső, de nem ázok a lány ernyőjétől
Rá nézek a megmentőmre, és ő rám mosolyog
A villámok eltűnnek, a víz már nem háborog
A felhők fehérednek.. Az eső? Már nem esik
A vihar abbamarad, a világ elcsöndesedik
Majd mikor kéz a kézben befordulunk egy sarkon
Visszapillantok... A levelet a víz felszínén látom
--
Megint lépkedek a Dunaparton
Zöldek a fákon a levelek
Madarak csicseregnek a tájon
Nem fujnak már a szelek
--
