A Peremartoni Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Egy emlék
Álltam a semmiben,
majd valami megérintett.
Egyre vadabbul tépte lelkemet.
Örvénylett, perdített,
röptetett és szédídett.
Letépte ruháim,
összekuszálva vonásaim.
Gondolataim zavartan repkedtek,
majd megálltam előtted.
..és semmi más nem maradt,
mint a tenger felől a lágy szél,
sós permettel, -melyet képzelve-
a körülöttünk lemenő nap sugaraiban,
egy kézfogással elhagytuk.
