A Stoco96 felhasználó összes verse >>>
h8-as lány
Tavaszi esős napon,
Unottan várom a vonatom.
6 megállóra van a célom,
Reménytelenül utazom.
Felszállok nincs itt senki és semmi,
Idősek, családok, barátok ennyi.
Leülök egy üres helyre,
Elalszom a virágzó természetet nézve.
Szememet kinyitva megtorpanok,
Egy angyali csodát látok,
Fényes vörös haja válláig ér,
Szemének kéksége egy álommal felér.
Kételkedve rám néz,
Lelkemet nem ismeri még,
Ő a megtestesült tökéletesség.
Vajon mit tehetnék én?
Csak nézem őt félig nyitott szájjal,
Tágra nyílt pupillákkal,
Mosolya elvarázsol,
Érzem ez nem csak egy fellángolt mámor.
Valljak neki most szerelmet?
Várjak hátha látom újra?
Őt akarom egyszer s mindenkorra!
Szólítsam le? Kérjem el a számát?
Valóra váltom minden álmát!
Kezünk szótlanul összefonódik,
Miközben lelkünk gyémánt ágyba bújik,
Szívünk egy őszinte pillanat alatt egybekél,
S a boldogság végre utolér.
Zúgásra ébredek,
Őrsi gomba alatt magamhoz térek.
Esedezve körbe nézek,
Az Álmom üresen ér véget.
