A Jerger Márton felhasználó összes verse >>>
Ársz poétiká
Lassan kezdem érteni mi végre élek én
A holnap s a mának mérlegén.
Az billeg jobbra, majd balra, mint a híres pártok
Itt e magyar földön, melyen bambán állok.
S lassan porlad el alólam a talaj,
melyben Ember volt az ásvány, s a kötőanyag.
De nincs már(még) tudásom, csak a majdani tapasztalat,
Mely mire tudóvá formál...tán akasztanak.
Nincs már békességem magamban, se másba' immár,
S így hinnem kell, hogy "valami" mégiscsak predesztinál.
Hisz itt nincsenek kések, mik életlenek,
Akárcsak a véletlenek.
Salvum fac intrica,
Nem hiszek neked ars poetica.
