A Jerger Márton felhasználó összes verse >>>
...
Megsántult giliszták mind meztelenre vetkőznek.
A nyár már úgy menne, hát adjon egy jelt az ősznek.
Addig elmosogatok.
Álom szerű délibáb, csukott szemmel is látlak.
Olyan vagy, mint anyámnak a jó évvégi átlag.
Várok egy kicsit.
Titoktartó vénasszony, rendel egy szalonnás pizzát.
Hogy vicc e az élet, tudd meg, hogy vicc hát.
Megint unatkozom.
Trillázó fűzfa ág a vöröslő ég felé hajolt.
Ha nem érted Isten szavait hát szótagold.
Ismét itt maradok.
Egy fekete kávét főz, míg magát megveri.
Elbotolt vadász teste mellett egy medve rí.
Magamat nyugtatgatom.
A tanár a táblára firkant egy egyenletet.
Hisz minden jó diák Thálesztől lesz ihletett.
Gyorsan lemásolom.
Egy bogár, egy madár és ott van még az ember.
Ideje annyi van, amennyit arra szentel.
Kell nekem egy nő.
Hallottam nem nézel már soha filmeket.
Hogy a boldogság nem ölelget már, csak integet.
Színész leszek.
A lakásunk falán egy reklámot reklámoznak.
Ott is annyi helyem van, mint könyvespolcon a kosznak.
Mindig csak lejjebb esem.
Démonok, szellemek, ördögök és szerelem.
A figyelmet magamról a nem-magamra terelem.
Egyszer megszépülünk.
Az egyetlen baj, hogy egyek vagyunk és bajtársak.
Ha ártatlanok mind, hát miért és kinek ártsak?
Hisz én is az vagyok.
Te csodálkozol és néman meg-megremegsz.
S a szavaim szépsége, szavaid énje lesz.
És csak szólok, hogy részeg vagyok.
