A Jerger Márton felhasználó összes verse >>>
Éltem
Hadd mondjam el néked pár szóban, hogy világosan értsd és lásd,
Napjaim, akár a függő ki sejtjeitől feszültig alussza át a lottósorsolást.
S józanságom épp csak annyi,
Míg a friss bilétára tudok hatni.
Szemem száraz sarkára ül "7:45" a homályból az óraüvegen,
S az úgy mereng felém, mint feledést nem tűrő látásbéli idegen.
Másoknak tán az árvák, nékem a számok,
Kiket hetente egyszer megszánok.
Ha kitörni próbálnék, csupán bokámat törhetném...esetleg,
S ismét álom álmatlanságomért esdeklek.
