A Jerger Márton felhasználó összes verse >>>
Kötéltánc
Ahogy a Nap bámul a Földre kacérkodva
-Bársony lelkek acél odva-
Száradozik az ég, akár a szövendő len
-Miként csomódzik a kibomló jövendő lenn-
S ifjúságom tizennyolc esztenedőbe került
-Hogy most azt kérleljék, kerüld-
Unott a gondolat és unott a valóság
-Mert minden gond alatt ott a mirevalóság-
Tudni azt, hogy nem tudom
-Arrébb dobom, mielőtt azt is megunom-
S ím itt a pusztaság, az üres elme
-Teli szívek langy kegyelme-
Kívül feszes, belül ráncos
-A világok közti kötéltáncos-
Ahogy a Hold tapogatózik óvatlan
-Ötvennyolc, ötvenkilenc, hatvan-
Én toporogva a napkeltét várom
-Hatvanegy, hatvankettő, hatvanhárom-
