A Jerger Márton felhasználó összes verse >>>
Jókor
Ahogy ülök ott a téren,
Némán azt remélem,
Hogy nem minden olyan közhely,
Mint az első két sorom.
Én nem tudok írni szépet,
Csak amit széttépett az a
Méla, a satnya súgdosás,
Rátelepszik a korom.
Tök jó ülni és remélni,
Aztán kicsit később némi,
Megfontoltabb tekintettel
Tobább várni a sorom.
Megpróbálni írni szépen,
Vagyis tulajdonképpen,
Halkan odasúni,
Ez az én korom.
