A Jerger Márton felhasználó összes verse >>>
Érted
Emlékszem, ahogy egy éve ott álltál a pultnál,
Nem tudtam engem nézel-e, vagy a poharat.
Már-már azt hittem szakadatlan figyelmem zaklatás,
Amíg le nem verted az üveget, hogy jobban láss.
Majd arcodra feslettek vágyaim,
S jóságod szolgája a diszkréció, hogy másra nézve is rajtafelejtetted.
Egy pillanatra lehunytad bal szemed,
S én aléltan lestem virradó hálás tekinteted,
Ahogy valaki könnyű tested támasztotta meg gömbölydedebb feled mentén.
Mert én láttam a padló tükrén csevegő szempárt,
Amit csak az nyomhatott el ki arra járt.
Éreztem vállad kapálódzó pelyheit bőrömön,
Mikor melléd álltam fizetni,
S e néma lázongás kísért egészen hazafelé,
Hol méla alkonyon,
Bekövettelek instagrammon.
