A Vincze Tamás felhasználó összes verse >>>
Fordítva
Engem ír a vers,neki az ihlet,
ha engedélyek árán hagyom működni a szívet.
Tőlem fél a halál,nekem adja remegve a kaszát,
Én járom át a szerelmet,ha az vagy: Nélkülem csak a szóba vagy szerelmes.
Nekem íródik és hozzám viszonyul az élet,
az én személyem példa kép lett...
Egy törött tükör világ van,
tökéletlennek látod magad egy éjsötét árnyban,
De én vagyok az árnyad,
S láthatod a szépet minden szilánkban.
Én vagyok a vakság,én vagyok az érzés,
"Ő,, önmagában csak kérdés...
Hozzám kapcsolódik és ordít:
Ne hagyj el!
Kell neki a világmindenség ami bennem él.
