A Szenyán Zoltán felhasználó összes verse >>>
Szegek
Hittem,
ügyes vagyok
s szemfüles,
mikor terheim
csendben próbáltam
mások görnyedt hátára
óvatosan áttenni,
magamat megszabadítva,
felszabadítva,
méltatlannak vélt,
vállamat felsebző
mázsás súlyként
rám nehezülő
keresztem alól.
Ügyeskedésem
méltó jutalmaként,
vak voltam,
vak ügyetlen s ostoba.
Miközben hátamon
hordtam húztam vontam
magam ácsolta
láthatatlan s nagyon is
megérdemelt keresztem,
nem vettem észre,
mások rég megelőztek,
ott voltak,
ott a hátam mögött,
rám dobálták
felszegezték,
rám szegezték
súlyos keresztként hordott
fájdalmas terheik.
