A Fodor Tiborné felhasználó összes verse >>>
Emlékül....
Mit várok én, tán sok furcsa álmot?
Hogy minden ébredés köddé váljon,
a képzelet valóság szárnyon szálljon,
egy baráti ölelés magába zárjon!!!
A távolság üveggolyója guruljon tova,
egymást figyeljünk óvva, lopva,
egyszer-valamikor-valaha talán
találkozni fogunk-e, ez még talány!???
Valószínű, hogy soha....
de lélekben találkoztam már véled,
Most azért írom le, amit érzek,
hogy mindig él egy tiszta lélek...
valahol aki kedvel téged!!!
Emlékül írtam pár őszinte szót,
nem találni hozzád hasonlót!!!
Legyen ez e dalban, hisz te voltál
vigaszom, sok szomorú tegnapon,
ha az élettel tovább nem gondoltam,
te voltál piciny értelme e létnek,
mint karácsonykor a csillagszóró,
örültem szavaid melengető fényének!
Veled nyertek újra értelmet a szavak,
eddig azt éreztem a gondolatok elagganak,
elagg a testemben az erő, a remény,
és szellemiségem magamban felejtem én!!
Dicsérő, biztató szavaid köszönöm,
én száraz talajnak eső öntözte virága,
melletted vagyok a démon, a dicső dáma,
akinek soha nincs megvalósíthatatlan álma,
és az élet nem csak puszta dráma!!!
Ha üzeneted jő, vagyok mindennap
a megfejthetetlen csoda és a dal, az óda,
, mely pegazus hátát meglovagolva
eljut földtől az égig és nem is értik,
mint szállhat halandó a csillagos égig!!!
Veled lehetek igazán eleven nő, a nagymenő,
ki az ismeretlent is megigézi, az igazi crazy!!!
Sajnálom a perceket, az érintéseidet,
a szemed pillantásából is másnak adni,
szeretnék veled teljesen elolvadni!!!
Remélni egyszer megérintsen kezed,
mint esőcseppek könnyei a zöld réteket!
Remélni simogasson szép szemed,
mint napsugarak lágy meleg fénnyel
a virágos kerteket,
Remélni, mint a holdvilág teljes cipó képe,
hogy, nézhetek majd szemeid tükrébe?
Érzékien tekints egy nő pőre lelkébe
égj a vad démonod lángoló tűzébe,
nézz, csak nézz nagy őzike szemébe!!!
