A Magyar Roland felhasználó összes verse >>>
Az ember társai
A mindenségről szóló léti életi tét, ahol megkövezve vagy épp ellenkezve tetteink következnek be.
Születésünk mondván csillagaink útja, mely reményből fakadó mozgás mi a siker élet titka!
Feltörekvő égi kék mely zöld mezőn övezett, napjában csillogó fény mely ember felett kövezett.
Dús a part hol vizet mos a tenger, mélyből szakadt alattomos volt és lesz sok fegyver!
Születtünk a pokolba miről beszélnek hogy ez a föld, előkelő idegennel szembenéz a meszelő.
Ártatlanság pusztasága hol értelemmel beremél, világ mindenségről szóló ember lesz a feledés!
Hosszú utak kijárása emberek taposta övezet, mindenki a messziségből örvendez majd gyereket.
Gyerekből élő boldogság míg élhet fele ősanyánk, káprázatos tehetségből szalad majd a föld nyakán!
Percek órák számlálása mely évekre is kihat, nem tudni a végtelenség mennyire ad utat.
Kegyetlenség pokla ahol épp a lét és kész az ég, örömmel teli világ ez csak nézz és nézz csak szét!
Hontalanságban szenvedő ember fajta társai, mondván hogy majd lesz jobb neki, de nem nézz hátra már senki.
Törekvőből indulás megállásig hajtanak, hol fog pihenni a vándor ha nem lesz ki tartsa majd!
Boldog élet boldog lét ember szárnyal földön, ember távozás után is itt tartsa az ösztön.
Az elesett feláll bukott lesz az angyal, ördögi körbe szaladgálva hangos hangja szaggat!
Terítékre mocsárban úszott a rossz kedély, elmossa a földről a jóság mind maga a szenvedély.
Isten mondván gyermekek születtek és legyenek, maradandó léti élet a gyermek szemében lepte meg!
Csodálatos égi test mely zeng ha zúg az ég, nem könnycseppből eső hullott áldás és békesség.
Mind egy formát öntött mikor megszületett emberi lény, még is romlott lett belőle mint fele emberiség!
Kárhozott majd ez a föld ahol a mennyország is uralja, lesöpri a rosszat a jóról mert ember nem lesz mihaszna.
