A Szív Mariann felhasználó összes verse >>>
Angyalhangú börtön…
Hat-hét éves voltam...
Sejtettem, te ragyogod majd be minden utam.
Nem éreztem magam olyan árván,
Hisz mosolyogva néztél rám.
Ennyi érzés bennem első látásra,
Rátaláltam egy igazi áldásra.
Égkék szemed először nézett rám,
De már akkor is így éreztem, én csöpp lány.
Ültem a zongoraszéken,
Lábaim persze, hogy nem értek még le.
Kérdezted, mi a kedvenc dalom,
Eldúdoltad angyalhangon.
Teltek, múltak az évek,
Rabod lettem, mint lepke az éjnek.
Nem volt senkim, akit szerethettem volna,
Senki, akibe karom belekarolna...
Rád mindig számíthattam,
Érzelmeimnek nem parancsolhattam,
De el soha nem mondtam,
Mennyire fontos vagy te nekem...
Abban az évben majd meg haltam nélküled,
Mintha világ darazsai engedték volna lelkembe mérgüket.
Minden nap szólt szívemben angyalhangod,
Mindenki szemében utolsó, csalódott tekinteted látom...
Miért élek még, ha nem vagy mellettem?
