A Anna K. felhasználó összes verse >>>
-
Üdvözöllek az életem svédasztalánál
Ahol nincs nehezebb fogás a biz-almámnál,
Csak kevesen eszik meg a csutkát is.
Hisz itt ha megdobnak kenyérrel, kővel dobunk vissza nehogy viszonozni kelljen,
de ha tüntetésről van szó akkor mindenki verekedjen, a téren,
ahol egymással beszélgetnek arabok, de összecsipkedik őket a galambok.
Azok mi vagyunk. Pedig azt hisszük hogy griff-madárként szárnyalunk,
de csak áradunk, egyszer majd véglegesen kiszáradunk
és bámulunk a semmibe, az összes országban itt maradt senkire.
Az ember saját álmai is
Állami tulajdon-képpen
Nem is értem
Hogy miért beszélünk erről,
Hisz a végén úgyis eldől
Hogy megszokunk vagy megszökünk,
Vagy mindegy és majd beküldünk valakit a dohányboltba.
Mert hát ez a lényeg nem? Hogy legyen cigim meg buszbérletem.
Majd kiülünk a gangra, a koszos törött padra,
és teledobáljuk az utcát cigaretta csikkel.
És ez nem csupán formális,
ha az államadósság miatt osztozunk a morzsán is.
Nincsen semmink, csak a számunk
kivetve.
Szaladunk a Bankba egy maréknyi tiszteletért
hitelre, amit aztán senkinek nem fizetünk vissza.
Nekem nincsenek nagy szavaim, de a becsületem tiszta.
