A Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Élet, te mostoha
Élet, te mostoha
Kiáltasz: most vagy soha!
Szárnyakat adsz,
majd levágod
Szabadságod szabotálod
karddal, szablyával
S ki anno vágtázott
megtörve kutyagol
esőtől fáradt
csatakos utakon feléd
Te gyáva,
ki arcodat mutatni sem mered.
Tócsába kap,
sarat markol csak
ki követi bájod
Ki őszintén ad
Elveszel mindent,
mit egyszer s mind kap
Biztosnak nem vehet
se élőt se holtat,
mert holtat támaszt a holnap
s mert élőt temet a múlt-
Kereszttüzedben nem maradhat
semmi sem csak úgy.
