A Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Nem keres senki
Nem hív már, nem keres senki.
Megszoktad, hogy így kell szeretve lenni.
Méla utakon járva
fogja kezed a csönd
s te elmégy vele egy körre,
hátha visszaköszön,
akire vártál rég.
Fáradt utakon halkan repdes
szíved keresi a tettest
Hiába már
csak egy elfáradt madár
ül az ágon s hallgat
némábban
a sír hantjánál.
Fejhangon reszket a szél,
elűzi egynyári szerelmét az ősz,
a vén cigány,
sátortanyát bont a sárguló levél
és elfárad,
elfárad, mire jön a tél.
