A Virginás András felhasználó összes verse >>>
tanulmány
az élet megedzett
már az elején,
homoktól lepergett
percek peremén.
az időt rászántam,
nem fölösleges,
mind mélyebbre ástam,
így lett rejtjeles.
váltig csak lapoztam,
folyton új talány,
útként kanyarodtam,
nem volt akadály.
belekapaszkodtam,
kitépett lapok,
az a csont a porban...
mégsem én vagyok!
2016. április 6.
