A Szabó Miklós felhasználó összes verse >>>
Remény
Vers,mely talán megszabadít a gyötrő gondolattól es mentsvár,hogy egy csalódástól hite vesztett lelek újjászületve ébred.
Ébred mint a Balaton, mit a kegyetlen tél hibernált a csontig hatoló fagyos szélbe es ki benne élt, csak az látott reményt.
Reményt látott ama fényben, amint a nap első meleg sugara vastag jegét megrepesztve , világot hozott,hogy a lenti életet engesztelje.
Remény! Vajon Neked milyen formát ölt ?
Rozsdás korlát mibe kapaszkodsz?Vagy egy el foszlott kötél amihez ragaszkodsz?
De ott az idő ki hű tarsad es sietve szalad, hogy felragadjon majd leejtsen a felejtés dimenziójában.
Múló idő,Te sebzett lelkek orvosa,napnak,holdak cinkosa,a jövő gyilkosa !
Ragadd magaddal azt,mi lelket szennyezi es majd múló perceid ezrei,gyógyító hatása orvosolja az elfáradt szív sebeit.
Napfény, korlát, kötél vagy az elmúló tél
Te mibe látod a reményt ?
