A kolt felhasználó összes verse >>>
Feledd el...
Feledd el a bűnt, magányt
mely saját akaratodból kerekedett,
átfonódva ereiden véred kicsordult
ezer tű, száz éles penge által
beléd vetett hitem úgy úszott el.
Nyalogatom a hegeket de nem
gyógyul, a türelem nem ér semmit…
Téged akarlak, Veled nevetni
magamon, bár inkább esdeklek,
Könyörgök szentelj rám egy kis időt.
Fáj a szívem helye, mert bizony
kitépted azt vasököllel. így bélyegezted
meg lelkemet, minduntig akaratlanul
örökre, nem is tudván kié
a szív, melyet markodban szorítasz.
