A iCeMaN felhasználó összes verse >>>
Elmosódott
Egy esőcsepp koppant feje felett halkan,
majd a némaságból üvöltve tört ki a vihar.
Pusztán hevert itt minden hajdan,
s most a szárazságból az eső falatokat kimar.
Egy szív. Egy röpke érzés és gondolat
üvölt fel hangosan, mert megtört.
Nem kerülgeti már, szótlan fojtogat,
hátulról sem közelít, egyenest jön szemből.
Megfeneklett, mint egykoron a bárka,
az az érzés, mely körbeúszott idáig.
Az ajtó, mi eddig volt kinek tárva,
volt kinek zárva, már senkinek nem világít.
Üres sötétség töltötte be szüntelen e teret,
mely köré nem gyűlt más, csak fekete felleg.
Jött egy újabb vihar, előtte nem is zengett,
csak elmosta a kis reménysugárt, s nem hozott szebbet.
