A iCeMaN felhasználó összes verse >>>
Csend
Esteledett. A nap sugarai lágyan
simították körbe csendesen a fákat.
Nem szólt. Néma hangja üvöltött felém
és éreztem, tőrként hogy hasít belém.
A nyári szellő már a kertek alatt járt,
majd szótlanul a bőrömön szaladt át.
Halk sóhajok. A remények hangjai
repültek, de szavukat nem lehet hallani.
Süvítve loholt tova, majd megállt
az égen. Körbenézett és leszállt.
Itt maradt. Ráült a lelkemre és pihent,
egy pillantás volt és kirázott a hideg.
Néma szava közölte minden baját,
mondta el nekem úgy, hogy nem hallottam hangját.
Mindenkihez beszél, bár kevesen hallják
halk szavát. Vagy csak azok nem, kik nem akarják.
Itt él közöttünk, ott lakik minden háznál,
köszönt be akkor, mikor nem is várták.
Elröpült csöndesen, nem köszönt tőlem se,
ki egykor gyermeknek neveztél, ma azt mondom: nőj fel te...
