A Molnár Krisztián felhasználó összes verse >>>
Álomba vágyom
Hol van ő ki száguldó vérem lassítja
Háborgó- hős lelkem óvja, csitítja
Folyton tűzben égő testem hevét oltja
Elmém s éltem hűsítő gyógyírja
Tudom az évek már rég elszaladtak
De szellemem révülete mit sem lankadt
Várok nappal s álmodok minden éjjel
Lelkem másik felét vágyom kínzó kéjjel
Ifjú, s majd érett létemre sem volt illúzióm
Csak te értheted némán ordító vízióm
Vágyam, álmom, házam mind te lennél
Szaladnék veled vakon, kínom feledvén
Hány arcban, testben kerestelek
De nem te voltál, csak hamis mívek
Létezel vagy csak szellemem szülöttét látom?
Álomba vágyom, de lehet csak vágyálom
Pokolban vagy a mennyekben talállak?
Kövek alatt, fák lombjaiban, hol lelek nyugalmat?
Tenger mélye, vagy magas hegyi fuvallat
Könnyek arcomon, mint cseppenő harmat
Eljössz –e valaha, s kezedet nyújtod ó angyal?
Egyedül elveszve, mit kezdek önmagammal
Életem folyója vágtatna bárhová érted
A végtelen óceánig meg sem állnák véled
Ott életünk alkonyán, már nem fortyog zuhatagunk
Deltába áradva, csendes lagúnákba simulunk
Veled a végén már semmit sem bánok
A lenyugvó nap ölelésében. Szerelmem, még várok.
Molnár Krisztián Kaposvár, 2019-10-08
