A Kovács Balázs Zoltán felhasználó összes verse >>>
Éjjeli emlékek
Elsuhan lelkemnek megannyi emléke,
Mint illatos fának lüktető reménye.
Ereim szívemben apadnak egészen,
Szeretsz ha hiszel és irántam még érzel.
Összetört érzékkel ébredek éjjente,
Halványan bámulok tükörben képemre.
Suttogva hallatom, őrültnek tűnhetek,
Ébredni nem fogok, csakis így tűrhetem.
Kitépem fejemből gondolatod reményét,
Ne zaklass szívemben untalan emlékként
És megőrzöm létednek apró kis örömét,
Üdítő mosolyod, arcodon a gödröcskét.
Nem is tudom ki vagyok, mit érzek,
Egyszerre dühöngök és némán félek.
Álmodozom merészen és készen
Mint megannyi madár messze kék égen.
