A Szabó Krisztián Dominik felhasználó összes verse >>>
A sötét fogságában
Kint nyugszik a gyom a parlagon,
Holdfény világítja a tavat, s én a tükrét láthatom...
Az ablak alatt. De mormolja a szél, ahogy repül a bagoly,
Csak én vagyok idegen és fogoly.
Mihelyst kimúlt a fény, gondolkodtam este,
Megfogott Csokonai verse: Az estve:
"Késsél még, setét éj, komor óráiddal,
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal: ..."
De nézd, ismét este van, érzem a fekete lepkét,
Ki leheli rám szabadság helyett, a világnak fekete kedvét,
És megint csak bámul rám a sötét,
Felveszi sötét, bársony köpenyét,
S meredten mered rám, ki nézi őt,
Kérdi tőlem: Te nem féled a halált?
S én adom neki válasz gyanánt,
Mit hangozok nap, mint nap holt lelkem iránt:
Vak világba zárva, sötét dobozban,
Nincs már mi boldogítson, vigyél el nyugodtan!
