A Erhard Simon felhasználó összes verse >>>
Régen
Nehéz időszak előtt állok,
De nemfog már az átok.
Sárban állok, viszont ti,
Rosszak,még mindig mögöttem vagytok.
Gyakran gondolok a múltra,
Mivolt ami hozzá kötött, biza.
Nem értem,de hiába is kérdem.
Próbálom feledni,hidd el nekem.
Gyakran gondolok a múltra,
Régen,vajon más lett volna?
Nem hiszem,mégis megkérdem
Miért kötődök hozzá,ó Istenem?
Régen minden más volt,viszont az már elmúlt.
Marcsak halvány foszlányok maradtak belőle,
Továbbléptem, mégis szakít lefele
Gyakran gondolok a múltra,
Bárcsak te is írnál néha,
Próbálok továbblépni,DE NEM MEGY! Ó mégis miért Istenem?
Talán ideje felnőnöm..
Testben nagy,lélekben viszont kicsiny vagyok.
De már úgy hiszem rajta vagyok.
Kérlek téged,írj még egy utolsó levelet.
Írj,melyben leírod,fejeltselek el mert ez nem fer.
"Ne szenvedj,én már elengedtelek."
Köszönöm,hogy velem voltál,
Sok mindenre tanítottál.
Így búcsúzom tőletek,ez én voltam,Isten veletek.
