A Kovács Kókai Kata felhasználó összes verse >>>
Suttognak a szelek
Suttognak a szelek!
Az én napom, fényesen ragyog,
Kalapom alatt gondolkodok,
Kalapom ereklyém,eltakarja szemem,
Mióta élek, kalapom viselem.
Csak egy porszem vagyok, a tenger előtt,
Suttognak a szelek, mindenfelől,
Kalapomat szél sem mozdította,
Szél jó barátom, a titkot súgja:
Az emberek e földön még léteznek,
Reggeltől estig csak vétkeznek,
Apró hibáik lassan tengerré válnak,
Az emberek látók,de vakon járnak.
A tenger is szól a hátam mögül,
Hallgatom, ő is üzenni készül,
Elsimul, csendben halkan mondja,
Szél permetét testemre hordja.
Az emberek gyűlölnek, megmérgeznek,
Az emberek tőlem mindet elvesznek,
Hatalmas erőm van, de nem félnek tőlem,
De egy nap, rájuk borítom az összes mérgem.
Kalapom most eltakarja a napot,
Az elemeket szívemmel meghallgatom,
A legnagyobb urak ők kerek e világon,
Isten legszebb csokrát,
Így együtt imádom.
