A Guthi felhasználó összes verse >>>
Peronon álltam
A peronon álltam
sok üres bőrön társaságban
készültem hozzád
messziről füstölgött
a remény.
Lassan zakatolt felém, aztán
fittyentve gyűjtött
erőt s elrobogott megint.
itt hagyott félig felépülve
s én lemaradtam
menetrend szerint
Elvesztem dolgaid között-
voltak napok,
mikor zsebedben hordtál
percenként elővettél
mosolyogtál megcsókoltál,
most pedig elhagyott lakásodban
ágy alatt porosodom.
Indulni próbálok de hova-
Szólni próbálok de kihez-
oly kerítést próbálok megmászni,
mely semmit keretez.
Ha meglátom az űrt
hiszem majd, hogy van.
Addig ott állok
zakatoló, fékező
reményekre várok
de indulnom kellene gyalog
mindent hátra hagyva
utánad eredni
felrázni az emberi rossz szokások
puha párnái közül,
hogy szeress te bolond.
Nem fájhat semmi jobban,
mint szemedben látni
a mosolyt
s hangodban
hallani a közönyt.
Nem fájhat semmi jobban,
mint tudni, hogy
logikus, szerkesztett
utakat választ a szíved,
ahogy tested elfordult
és elköszönt az ölelésektől
és sétáktól velem.
Ne hagyj el
kis csodálatos káosz
szeress,
ahogy mindig is akartál
te örökmozgó, sebeket ejtő
komisz szerelem.
