A Káró felhasználó összes verse >>>
nem nyultak értem
Sötét itt most újra minden
hol mást vár egy isten
ott téged nem vár senki
a virág haldoklik, nincs mit tenni.
Az élet egy harc, rohansz nyerni vagy bukni
de nincs is időd a szépet megfogni
süllyedsz és látod mély még a kút
lelkedből a féreg már mindent kitúrt.
Üresen, megrogyva állsz, teher a nyakadon
esténként könnyezve fekszel kihűlő múltadon
senki sincs melletted, ez vagy te: téveszme
egy elfakult reménység, minek nincs is már értelme.
Féreg hol rágott sötétség betódul
rég eltorzult mivoltod szeretetért koldul
megégett lelked kínt hányva hörög
ahogy a legféltettebb álmod az arcodba röhög.
Szemétben születtél, részedre szürkeség jutott
pedig gyermekként örültél, ha a szekér jól futott
tükörben látod, elmédben a rettenet maga
a remények fertőző dögszerű szaga.
