Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Káró felhasználó összes verse >>>



nem nyultak értem

Sötét itt most újra minden

hol mást vár egy isten

ott téged nem vár senki

a virág haldoklik, nincs mit tenni.



Az élet egy harc, rohansz nyerni vagy bukni

de nincs is időd a szépet megfogni

süllyedsz és látod mély még a kút

lelkedből a féreg már mindent kitúrt.



Üresen, megrogyva állsz, teher a nyakadon

esténként könnyezve fekszel kihűlő múltadon

senki sincs melletted, ez vagy te: téveszme

egy elfakult reménység, minek nincs is már értelme.



Féreg hol rágott sötétség betódul

rég eltorzult mivoltod szeretetért koldul

megégett lelked kínt hányva hörög

ahogy a legféltettebb álmod az arcodba röhög.



Szemétben születtél, részedre szürkeség jutott

pedig gyermekként örültél, ha a szekér jól futott

tükörben látod, elmédben a rettenet maga

a remények fertőző dögszerű szaga.

To Top