A Németh Lilla felhasználó összes verse >>>
Párkány lakók
Ül a magány a párkányon
Számolja csendben a perceket
Tűzvörös gúnyos szeme izzón
Ablakon át engem leseget.
Dunyha rejtekében sötétlik
Csak a fájdalma tör át.
Bánattal lelkem megtölti.
Bár nékem olyan sincs tán.
Mellé száll barátja derűsen
A komor Semmi üresség
Elszívják maradék erőmet
Végül bele vénülök én.
Tárt ablakkal fogadom a párt,
S bebújok a puha meleg ágyba,
Hagyom hogy elringassanak már
Oda; ahol örök álom vár majd.
