A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Túrázás közben
Oly jól érzem magam mikor
Magam biciklizhetek
Köszönnek a tájak, házak
Hidak és növények.
Köszönnek az állatok is
Bár már meg-megijedve
Riadt s éber villámokként
Cikáznak a terepben.
A kerék csak pörög, forog
Gondolatom csak mozog
Nem számít a távolság
A kilométerek
Én csak tekerek és tekerek
Amíg a Föld kerek.
Néha gyorsan, néha lassan
Hogy az ütemet azért tartsam
S ha úgy tartom, finoman megállok
Hogyha szívet melengetőt látok.
Volt, hogy szűk, mély völgybe
Sebesen tekertem le
A kép, a napsütés együtt ragyogott
S e panoráma engem örökre megragadott.
Volt, hogy őzvadcsorda
Áthaladva az úton
Tessékelt stopra
Intettem: menjetek békével vadak
Ők szökkentek, ugráltak
Mint némán a szavak.
Magyarország szép ország
Szép mezeje, szép a tája
Boldogtalan embereknek
Szépet adó egy’ hazája.
Ezt kevesen veszik észre
Kik kimondják, kik csak félve
Viszont abban megegyezve:
Önmagukban, ettől élve.
Mert ők tudják mit jelent ez
Féltett titkuk feldereng
Átélem a nyeregben ülve
Én is a titkot
A kék ég alatt és a föld felett.
Ilyenkor érzem érdemes élni
Mert ekkor a léttől nem lehet félni!
Ilyenkor érzem, van mit remélni
Mert maga a lét ad örömöt vélni!
Maga ama valóság, hogy átélsz, ott vagy
Szívedet kitárod, rájössz ember vagy
Beszívod az élményt, jó mélyen hasson
Felfrissülő lelked tisztulón kapjon
Létjogot! …egyszóval örömöt
Vidámat, kedveset, kerülvén ördögöt
S tudva tudván téve tovább a dolgát
Mosolyoddal hessegeti hétköznapi gondját.
De ahhoz ez kell! Rousseau-i természet
Nem tagadható meg az emberi elmélet!
Kell a fának szaga, a búza s virága
S kell karomra a világ, Isten világa!
(Barcs, 2004. január 25.)
