A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Szemednek fénye
Tetszik a szemed, oly megfoghatatlan
Hatalmába kerített: ez vitathatatlan
Egyszer kínoz, másszor erővel tölt
S téged angyalként magára ölt.
Ne fordulj el kérlek, nézz a szemembe
Emlékezve később hadd jussak eszedbe
Hadd jussak eszedbe, érzéki szemedbe
Hadd kerülhessek bele a szívedbe.
Lenyűgöz, amikor rám nézel
Érzem, valamit te is érzel
Pillants rám bátran jelezvén nekem
Hogy szeretsz s hogy elhihetem.
De ne hagyd kihunyni szemednek fényét!
Ne hagyd elrejtőzni szerelmednek tényét!
Láss meg végre kérlek, ne légy vak
Vagy hiába könyörgök? Hiába biztatlak?
Sajnálni fogod az időt
Mit nem nekem adtál
Hogy szíved elől elszalasztottál.
Hisz kész vagyok az áldozatra
Veled élni évszázadokra
Vagy csak évtizedről évtizedre
Veled élni egy egész életre.
Végül, ha már együtt láttunk minden színt
Átélve rajta hosszú sok gyötrő kínt
Boldogan lássuk meg földi utunk végét
Szemeinknek örökre kialvó fényét.
(Barcs, 2000-2001 évfordulóján)
