A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Lappangó jövő
Középkorúak nem érzékelhetik,
Legalábbis igazi veszélyét,
Hogy a követő generációkat
Mi is neveli szét.
Lappangó való veszély ez,
S nem is csupán ökonómiai:
Kohéziós, szolidáris,
Szociális és ökológiai.
De itt van már, maholnap kopogtat,
Most csempészik körünkbe,
Észrevétlen asszimilálunk,
S bezárkózunk örökre.
Miközben kis kvantumok, atomok,
Ócska kemikáliák gyilkolnak,
Tehetetlenül, szeretve szenvedünk,
És a saját pénzünk riogat.
Ha a saját élet a tét, mi várható?
Még ha, mi kell, fel is ismerszik,
Épp ezáltal túlburjánzó,
Fordíthatatlanul telepszik.
Az, ami volt, elült immár.
Az, ami van, érvénytelen.
Az, ami lesz, homályba vész – hát
Hol is élünk? Hiába kérdezem?
(Pápa, 2012)
