A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Egyedül a sötétben
Az ember a saját
Képzeleteitől fél,
Amikor megremeg a sötétben,
Amikor várja, hogy valaki lép;
Az a perc a saját varázsa,
Saját félelme fantáziája;
Lelkünkben keressünk bűntevőt,
Csak ember lehet annak kovácsa.
Hisz növénytől, állattól hiába is félnénk,
Épp nekik pedig a mi lelkünk félénk;
És mert ki fél, gonosszá bátorodik,
Ezért a legtöbb élőlény menekül,
Ha ember közeledik…
(Pápa, 2012 ősze)
