A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Egyedül a magány
Aki (átmeneti) magányában
Nem tud magával mit kezdeni,
Folyton mocorog, folyton lobog,
Álarcról álarcot kíván vedleni,
Nem tud megülni,
Mindig csak tovamenne,
Emberek közé menne,
Annak furcsa teher az élet.
Annak kín s baj magánya,
Nem tudja látni saját értékét,
S nem számít magának
Saját maga halála.
Magányával magában
Mit kezdeni nem tudó!
Halld, hogy jó hozzád a magány!
Mikor minden mástól függ,
Mikor rád száll minden áruló.
Becsüld őt időddel, háláddal!
Nem titkolózhatsz úgysem előtte!
Ő lesz egyedül csak, ki megérti szíved, tetted,
S veled lesz, míg élsz, örökre!
(Pápa, 2012 októbere-novembere)
