A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Ki rontaná el másét?
Gyermekkoromban
a képzeletem játszott velem,
fantasztikus és élénk volt.
Asszociálhattam bárhová bárkivel,
nem létező helyekre is,
e képzelet hű játszótársam volt.
Nem zavarhatott semmi más,
csak a tiszta örömök belőlem,
nem fenyegetett se ártás, se kirablás,
bármit megtehettem
– de én jót tettem.
Ma újra megálmodom éjszakánként
e gyermekkori képzelőerőt,
újra éget belém örömöt,
a „jó élni kedélyt”, jó közérzetet,
nem pedig a fenyegetőt.
Önfeledt volt minden, igazi
szórakozás volt a játék,
örökpörgő percek voltak,
nagyon boldogítottak,
trillázva ment a tanulás is,
számomra életre szóló
kecses, becses ajándék!
(Hát ne rontsuk el másét!)
Köszönöm!
(Pápa, 2013. év végén)
