A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Névtelen kiszolgálók
Botok, bunkók, dárdák, pattintott kőszilánkok,
Őrült szemek, lándzsák, remegő kiáltások,
Napisten, rémelmék, szakított szívű hullák
– elindult minden egyszer, velünk együtt szolgált.
Jöttek aztán talpnyalók, mérgek, bankárok, kurtizánok,
Hulló fejek, páncélos udvari csínyek, világi imádságok,
Grasszáló spion-gyárak, impotens ócska álkatonák
– magyarázat nem kell, s inkább ki se találják.
Fejlődve a korral technikába bújtatott galádságok
Rendszerszerű elvén csírájában fojtódtak álmok.
Bajuszos tömeggyilkosok nyomorító potyázói:
Tettük világvégét kíván, emlékük rohadjon ki!
Gyógyszer-multik, világmárkák hithű hordozói
Még mondják maró gúnnyal: ez jó nekik, s bolond, ki
Ettől inkább szenved, mintsem leszolgálja.
„Sőt, az inkább egy senki!” – így még le is szólja.
Múltban az efféle senkik poklok poklát kapták,
Igázottak, s félelmüket rögeszmében szabták.
Mártírhalók, lányrabszolgák vagy ürülékevő gályarabok,
Titeket nyomorgattak egykor névtelen kiszolgálók!
Mert egyedül ezt egy sem, egy zsarnok sem bírná:
Mint feladat úgy kiosztva a gonoszság reszorttá.
Hiába fejétől bűzlik, bizony farka is van a halnak.
Koba sem személyesen mondott búcsút vagy
Negyvenmilliónak…
Minden, mi rendszerré formálódik,
S bárki, ki hatalomba olvasztódik,
Zombi csak egy nagy ganyétengerben!
Ezt kapja cserébe…
…kapja halkan és csendben.
(Pápa, 2012. év végén)
