A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Jogos
Ha az igazságot nem kéne magyarázni,
csak jutna-jutna egyre előre,
talán elkényelmesednénk,
és mindenki hátradőlne.
De mi felvilágosodtunk, joggal, nosza –
és a jogokkal megágyazva
transzformáltuk életünket
szántszándékkal s azért,
hogy a tiprókkal leszámolhassunk.
És valóban?… Ó, soha…
Nem veszitek észre? A jog arra való,
hogy csűrjék-csavarják
pont azok, akik megalkotják!
Ők védekeznek és támadnak vele,
senki másnak nincs rá szüksége;
ügyeket kreálnak, bolygatnak –
nem elrendeznek s nem megoldanak,
csupán megolvasnak és bosszantnak.
Mert miért kell bonyolultan beszélni?
Vagy ki nem bonyolult, őt lenézni?
A legszebb hazugságok ezért az emberi jogok,
miközben a néptömeg a modernitásban nyomorog…
Mindennapos jogsértések – ki értené meg?
Papír, döntés, adat: emberi sors…
Nem mindenkinek van joga
a maga igazságára éppen,
hát vágyakozik oda, ahol jobb…
Ki a szabadságban megélt,
megél a diktatúrában.
Ki a diktatúrából megélt,
megél a szabadságban.
Szabadság és diktatúra így egy tőről való:
óvatlan elménknek felkínált faló…
Emlékbe!
(Pápa, 2015 tavasza)
