A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>
Hontalan mindig oda
Van két nap az évben
Anyám és apám halálai
Felragyognak az égen
Tündérfényű csillagaik
Távol, nagyon távol ők már
Nehezen emésztem magam
Életem átalakult, nincstelen lettem
Gyermekkori hontalan
Hontalan
Zúgnak az évek, el
Messze innét visznek
Térben tőlük távol
Egyre csak messzebb tesznek
S hol lehelték el lelküket a végnek
Az múltam tere, kapuja
Letűnt idők, öregszem is már
De betekintek mindig oda
Mindig oda
(Pápa, 2010 decembere)
