Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Varga Árpád felhasználó összes verse >>>



Fiú és lány

Élt egyszer egy fiú és egy lány,
Túl a folyón s a tó partján.
Ketten voltak csak, meg egy ház:
A hegyen, az erdőn egyedül állt.
Nem járt arra soha senki,
Nem jött ember se be, se ki
A környékre – így az szabad maradt –,
Csak nekik fénylett a szép Nap alatt.
Csak nekik nyílott a sok szép virág,
Csodálhatták színét, illatát.
Csak nekik cseppent a harmat cseppje,
Gyöngyöző hajnalon csóktól reszketve.
Csak nekik biccent’ a szarvas, a róka,
Így csak egymás között szóltak szóba’,
S akkor is csak, ha mondták: „Kedves,
Igaz, hű, nékem szerelmetes!
Lelkem lelked őrzi fájdalmas nagy csendben,
Régóta várt már reá titkolt álmos fellegekben.”

Ez az igaz jó hit, két ember szeretete.
A férfi is más így, nincs, mi megszédítse.
Mert ha úgy tér haza estére munkából,
Hogy az a nő az, kiért bármit bárhol…
Kiért fénylik szeme, ha rágondol, hogy várja,
Ha rá gondol, hogy ő ott gyönyörű szép párja.
Megérinti szívét, folyton repes tőle –
Akkor bizony hálás a női szív érte.

De történt egyszer, hogy rossz lett az idő,
Levelek hulltak s a Nap se bújt elő.
Fakult a szép táj, lepel hullt a házra,
Eljött a zord tél, kiürült minden váza.
Nehéz körülmények, és egy gyermek jött el,
Nem tudhatták miként múlhat majd a baj el.
Semmijük sem maradt, csak az igaz szerelem,
Ez adhatott erőt, e gyönyörűséges érzelem.
Egymás szerelmére csak így számíthattak,
Egymás arcára csak így pillanthattak.
Hitték: „Ragyogó lényed idővel újra szerelmet szít,
Sugárzó tekinteted a Napra hasonlít.”
Elmúlt napok után aztán megint szép lett
Az erdő, a völgy is, újra melegséget
Árasztott, s a szívek túlélték a poklot,
Szívvel élték túl, mit a sors rájuk hordott.
Nagyon szerette egymást tehát e fiú és e lány.
Ilyen szerelem még nem volt a Földön – lám
Igaz lehet, hogy közös a lehelet,
Hogy közös a testmeleg, hogy sejtedig szeretnek.
Hiszem: csak ez az igaz, csak ez a fajta.
Minden más szeretet-féle alább hagy rajta.
Mert szeretheted apád, anyád s testvéred,
De úgy nem szerethetsz senkit, kiért az ég küldött téged.

(Barcs, 2005 tavasza)

To Top