A Poór Edit felhasználó összes verse >>>
A VÖLGY
Írta: Poór Edit
Hegyvonulat mélyében,
Hűs, kis patak csordogál,
Kristály tiszta vizében,
Látszik sziklás kavicságy.
Meredek hegyoldalak,
Követik a víz útját,
Kis fahidak engedik,
Túrázót a völgyön át.
Égig érő lombos fák
Árnyékában, néha – néha,
Megtörik a fénysugár,
Mely, sejtelmesen árad át.
Lágy szellő fuvallata,
A testet simogatja,
Csendes erdő mélyében,
Madarak, víg dallama.
Fenyvesek elsuttogják,
E vadregényes tájnak,
Oly csodás történetét,
Völgy kialakulásának.
Vihar tépte fák az úton,
Szólnak megért időkről,
Szakadékos hegyoldal,
Benőtt, friss, zöld mohákkal.
Sziklás katlan végében,
Vízesés zuhan alá,
Szemet elkápráztató,
Gyönyörű, festői táj.
Db. 2019.09.
