A Poór Edit felhasználó összes verse >>>
A HOLD
Írta: Poór Edit
Az éj sötétjében,
Ragyogó csillagok,
Sugárzó fénykörében,
Ezüstösen csillog,
A felderengő Hold.
Formája változó,
Újhold, kecses, íves,
Földről, így látható.
Gyönyörű látványt nyújt,
Növekszik fokozatosan,
Napról-napra az égen,
S kiteljesül egészen.
Oly varázslatos fénye,
Elcsábul a tekintet.
Közelsége folytán,
A Földre, erősen hat.
Telihold erőinek,
Szabad leáramlása,
Nyugtalanítóan hat,
Az emberi világra.
Mély tenger árapálya,
Függ a Hold járásától,
És ilyenkor szenvedünk,
Az álmatlanságtól.
Felszíne rideg, kietlen,
Felénk mindig, fénytől
Duzzadt arcát mutatja.
Ám, sötét túloldalán,
Az élet mostoha.
Kábulatba ejtő,
Szépsége földünkről,
Eltereli figyelmet,
A magában hordozó,
Sötétség erőiről.
Az égbolton egyedüli,
Éj királynőként tündököl.
Db. 2019.05.
