A Poór Edit felhasználó összes verse >>>
JÁNOSKA ÉS FERKÓ
Írta: Poór Edit
Élt egyszer a falu szélén,
Öregasszony s öregember,
Jánoska nevű fiukkal,
Ki ügyes volt és szorgalmas.
Feltűnt ez a Ferkónak is,
A falu másik végén élt.
Azonban nem értett semmihez,
Mivel, dolgozni sem szeretett.
Volt hatalmas földje, lova,
Ökre és sok baromfija,
Ezt, mind lopással szerezte,
Az embereket átverte.
Gondolt egyet s felkereste
Jánoskát, majd megkérdezte,
Hogy segítene e neki,
A búzáját elvetni.
Segítek,- mondta, mit fizetsz?
Aratáskor megegyezünk,
Válaszolta neki Ferkó.
Így, elvetette búzáját.
Nyár utóján megegyeztek,
Ferkó azt ajánlotta,
Jánoskáé a kalász,
Övé meg marad a töve.
Az egész termése oda lett,
Ferkó rájött, hoppon maradt.
Bosszúsan vakarta fejét,
Majd legközelebb, gondolta.
Tavasszal kérte Jánoskát,
Segítsen elvetni répát.
Jó, de hogyan osztozunk el majd?
Kérdezte Ferkót, Jánoska.
Megegyezünk szedés előtt,
Válaszolta neki Ferkó.
Így, elvetette a répát,
Ferkó csak nézte a munkát.
Ősszel elment Jánoskához,
Gyere, szedjük fel a répát.
Rendben, de hogyan osztozunk?
Most nem hagyom, hogy becsapjál,
Te kapod a gyökerét,
Én meg a felső részét.
Nem értett a gazdasághoz,
Jó, Jánoska csak mosolygott.
Amikor már megosztoztak,
Rájött Ferkó, rosszul járt,
Vakarta is megint fejét,
Hogy elszámította magát.
Így jár, aki kapzsi, lusta,
Csak henyél naphosszakat,
Abból él, hogy másokat,
Kihasznál és becsaphat.
Db. 2019.09.
