A Barta László felhasználó összes verse >>>
Emlékvilágom
Ha egyszer végleg feledném a múltat,
s csak úgy szánnálak, mint a vízbefúltat,
de gondolok rád sok merengő órán,
ahogy rég szerettél,
és simogatva hullt
a szép szülői szó rám.
Téged már húsz éve
kőpalást ölel,
e földön
titkos kérdéseimre
senki nem felel.
Te halott vagy.
De bennem
továbbkering
emlékeink
rejtett világa,
míg földig nem hajlik
az időben,
és eltörik éltem ága.
