A Barta László felhasználó összes verse >>>
solitude
hajnali háromkor
tajtékot vet az idő
megrendül
bámész bérházak
behunyt balkonán
állok a víz felett
szívembe font sebek
egyszer kivágom
rongy életem
magányerdeit
barázdált homlokomon
összekacsintó neonok
már holtamig elkísérnek
