A Barta László felhasználó összes verse >>>
Az ember szégyenli
Az ember szégyenli
csorba sorsát,
és kéményként gyűjti
lelke kormát,
bánata füstje
az égre száll,
kérgessé válik
a szíve már.
Homloka ráncokba
gyűri létét,
élete egy komisz
tört kenyérvég,
falán rugótört
vén óra áll,
lassan elfeslik
