A Vincze Erika felhasználó összes verse >>>
Vincze Erika: Téli csendélet
Odakint csend honol,csak egy lélek kóborol,
szakadt tarisznyájában egy falat kenyér,
amerre visz az út, szórja szerteszét,
faágon didereg egy kismadár, talán enni kér.
Sirályok rebbenek a tó felett, ahogy alattuk
roppan a jég,lerázza a fáról a hólepelt a szél,
mint egy gyönyörű hölgy, ki aktjához ülni kész,
vászonra ecsettel festeném, oly csodálatos e kép.
Festenék várdombon vidáman csúszkáló gyermeket,
kacagva szánkózó, hógolyózó kicsi lányt, ahogy
sapkája pottyan a hóba,s keresi kipirult arccal,
aztán gondol egyet és hempereg a frissen esett hóban.
Kertek alatt éhes kutya csaholva oson magányosan,
piros házak kéményének füstje száll messze-messze,
jégvirágos ablakon át kukucskálnak a holdat kémlelve,
lassan itt az este,megpihen a táj,nyugszik a természet.
