A K. Z. felhasználó összes verse >>>
Ugyanúgy
Ugyanúgy tolom be a széket,
ugyanúgy kapcsolom le a lámpát.
Ugyanúgy teszek mindent,
mégis hiányodat érzem.
Ugyanúgy nézek rád,
ugyanúgy nézek a szemedbe,
egy álomban, melyben feledlek.
Feledlek és múlik az a buzgó vágy,
hogy újra éljem,
hogy újra az lehessek,
mikor még te is velem voltál.
Ugyanúgy, még mimdig ugyanúgy...
Kétségkívül ugyanúgy szeretlek téged.
